Bosszú?
Meleget érzek az arcomon. Mi lehet az? Talán ég a ház? Nem.
Akkor füst szag is társulna. Akkor mi lehet ilyen meleg? Lassan nyitom ki a
szemem. A pillanatnyi fény azon nyomban meg is vakít. Így muszáj volt
visszacsuknom a szemem. Mi ez a nagy fény? Fáradtan megdörzsölöm a szemem és
feljebb ülök az ágyon. De hisz ez…süt a nap! Kiugrok az ágyból és az ablakhoz
szaladok. Kint havas minden. Vagyis este esett a hó. A friss havon a nap
sugarai meg-megcsillannak. Olyan szép. Még egy ideig elidőztem volna az
ablakban, ha abban a pillanatban nem néztem volna rá az órára. Basszus,
elkések! Már megint! Ilyen nincs! Idegbeteg fejjel nyitom ki a szekrényem és
kezdek el benne vadul keresgélni. Ami nálam annyit jelent, hogy mindent amit
találok kihajigálok belőle, és ha valamin megakad a szemem azt felveszem. Most
se volt másképp a halálfejes pólóm lett a nyertes. A többi ruha most megúszta. Fürdetlenül,
full kócosan rohamozom meg a fürdőszobát. Na, akkor kezdetét is veszi a „varázsoljunk
szénakazalból derékig éri, szőke hajat” hadművelet. Ami cseppet sem könnyű. Ha
ezzel végeztünk gyorsan dobok fel magamra valami sminket, ami elviselhetővé teszi
a kinézetem. Persze előtte a tegnapit is le kéne vakarni. Aztán jönnek csak a
mai ruhák. Akkor..3..2..1!
Mondanom sem kell nehéz volt alig 10 perc alatt elkészülni,
de sikerrel jártam! Megkönnyebbülten pillantottam az órámra, mikor tisztáztam,
hogy már nem vagyok késésben. Táskával a vállamon, és Momoval a kezemben
trappoltam le a lépcsőn. Szereti, ha ölbe veszem, olyan kis bújós. A táskát
ledobtam a lépcső mellé, majd bementem a konyhába. Szokatlanul üres volt. Sőt,
az egész ház nagyon csöndes. Kihaltunk? Nem az utcán még látok embereket. Akkor
gondolom anya már korán ment dolgozni, Gary meg… lusta és inkább az ágyat
nyomja. Végzős, ez az utolsó éve a gimiben, de azért szokás szerint még mindig
késik az órákról és szokás szerint is hozza haza az újabb ketteseket. Hmm…
rokonlélek, én sem csinálnék mást. Reggeli teendőimhez tartozik a macska
ellátása is. Gondosan leraktam a földre az apróságot, majd a hűtőből egy doboz
tejet halásztam elő. A polcról is sikeresen leszedtem a konzervet és enni adtam
nyávogó társamnak. Rendben, a macska is ellátva. Indulhatunk is a…. Csengettek.
Ki lehet az ilyenkor? Felvettem a nyuszis mamuszomat, majd a bejárati ajtó elé
settenkedtem. A hallban a padló csempézett, ezért hideg. Anyu leszedné a fejem,
ha meglátna mezítláb. Megfogtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót.
- Tudod mit? Baszd meg! – lép beljebb az illető. Aki nem más, mint a legjobb barátom Abby. Általános iskola óta ismerem, és elmondhatom, hogy ő az egyetlen csaj, aki nagyon közel áll hozzám. Arca eléggé kipirosodott, gondolom a hidegtől. A hülyéje meddig állhatott odakint?
- Érdekes reggeli köszöntés. – vigyorodom el. Nem a megszokott. Nagyon felhúzhatták, nem annak a helyében, aki miatt ilyen dühös. Ő sem a jó modoráról híres. Nem hiába barátnőm.
- Mikor méltóztattál volna jönni a találkozó helyre? – néz rám szikrázó tekintettel, miközben leveszi a sapkáját, ami alól kiomlik középhosszú éjfekete haja. Tényleg! A találkahely! Megbeszéltük, hogy mindennap együtt megyünk suliba, és hogy ne kelljen egymáshoz átszaladgálnunk, megbeszéltünk egy időpontot a közeli kereszteződésnél, hogy minden reggel ott találkozunk.
- Elaludtam. – vigyorgok rá zavarodottan. Ha mérges jobb vele nem kikezdeni. Ha tényleg dühös, akkor még nálam is nagyobbat tud ütni, ami nagy szó.
- No para. – emeli föl a kezét, látva az ijedt arcomat. – Csak máskor előbb hívj, minthogy ott álljak fél óráig… - nyújtja el direkt az utolsó szavakat, kicsikét sem megnyugtató hangszínben. Sőt, ezt inkább figyelmeztető morgásnak titulálnám.
Amíg a fagyos Abby az ajtóban várt én gyorsan összekaptam a cuccom és már ki is slisszoltam az ajtón. Először is, első óránk töri. Nem kell részleteznem, hogy miért nem akarok elkésni. Másodszorra is, nem akarom, hogy Gary rájöjjön, hogy már reggel áthívom a barátaimat, ami amúgy nem igaz, de így köpne be anyának. Vagy Taylornak. És az ő szidásukat végképp semmi kedvem hallgatni.
- Tudod mit? Baszd meg! – lép beljebb az illető. Aki nem más, mint a legjobb barátom Abby. Általános iskola óta ismerem, és elmondhatom, hogy ő az egyetlen csaj, aki nagyon közel áll hozzám. Arca eléggé kipirosodott, gondolom a hidegtől. A hülyéje meddig állhatott odakint?
- Érdekes reggeli köszöntés. – vigyorodom el. Nem a megszokott. Nagyon felhúzhatták, nem annak a helyében, aki miatt ilyen dühös. Ő sem a jó modoráról híres. Nem hiába barátnőm.
- Mikor méltóztattál volna jönni a találkozó helyre? – néz rám szikrázó tekintettel, miközben leveszi a sapkáját, ami alól kiomlik középhosszú éjfekete haja. Tényleg! A találkahely! Megbeszéltük, hogy mindennap együtt megyünk suliba, és hogy ne kelljen egymáshoz átszaladgálnunk, megbeszéltünk egy időpontot a közeli kereszteződésnél, hogy minden reggel ott találkozunk.
- Elaludtam. – vigyorgok rá zavarodottan. Ha mérges jobb vele nem kikezdeni. Ha tényleg dühös, akkor még nálam is nagyobbat tud ütni, ami nagy szó.
- No para. – emeli föl a kezét, látva az ijedt arcomat. – Csak máskor előbb hívj, minthogy ott álljak fél óráig… - nyújtja el direkt az utolsó szavakat, kicsikét sem megnyugtató hangszínben. Sőt, ezt inkább figyelmeztető morgásnak titulálnám.
Amíg a fagyos Abby az ajtóban várt én gyorsan összekaptam a cuccom és már ki is slisszoltam az ajtón. Először is, első óránk töri. Nem kell részleteznem, hogy miért nem akarok elkésni. Másodszorra is, nem akarom, hogy Gary rájöjjön, hogy már reggel áthívom a barátaimat, ami amúgy nem igaz, de így köpne be anyának. Vagy Taylornak. És az ő szidásukat végképp semmi kedvem hallgatni.
- Ne tudd meg mit csinált tegnap öcsém! – kezd bele vadul
mutogatva a saját kis sztorijába Abby. Berögződött már nála ez régóta, hogy ha
valamit mesél, akkor ösztönösen mutogat is hozzá. Épp a suli felé tartunk, és épp
zöldre váltott a lámpa.
- Melyik? – vihogok. Abbynek ez már a 3. öccse. Ebből kettő nem vérszerinti, fél tesója. Úgy is mondhatnám, nem épp a legszerencsésebb családi állapotban nőtt fel. Az apjának már 4 felesége is volt. Nem is tudom, hogy hogyan tudja elviselni. De látszólag könnyen megy neki. Nekem nagyon nehezen megy még Taylort is eltűrnöm, akkor még négy Taylort! Te jó Isten, nem szeretnék belegondolni.
- Chris. Annyira izgága. – nevet mosolyogva. Oh, szóval legkisebbről van szó. Tényleg, milyen lehet egy kistesó? Engem sajnos Garyvel áldott meg a sors. Milyen lehet egy kicsi Gary? Uh, jobb ha nem gondolok bele.
- Éppen szappanért szaladt volna ki a fürdőből és… - mesél. Nem tagadom, néha irigyelem. Nagyon könnyen el tudja fogadni az apja újabb feleségeit. És még a mostani 2 öccsével is nagyon jól kijön. És ha úgy vesszük, lehet nem nőtt fel jó családi állapotban, de mindig befogadó volt és boldog. Ami rólam nem éppen mondható el. Apám is csak úgy ott hagyott minket és anyát. Pedig meg tudták volna oldani, ha nagyon akarták volna. És ha össze akarták volna tartani a családot.
- Hé! Figyelsz? – lengeti meg előttem a kezeit a fekete. Ennyire elkalandoztam volna? És ennyire nyilvánosan? Pedig nem kellene ennyire csüggednem, ha már frissen ébredtem a korai fekvésnek hála. De valahogy Taylor mindig ezt váltja ki belőlem…
- Bocsi nem… - rázom meg a fejem. Mindig ez történek, akárhányszor csak a mi családi állapotunkra gondolok. De inkább magamban őrölöm, nem akarok a saját gondjaimmal másokat terhelni.
- Taylor? – kérdezi megértően. Őt már beavattam. Elmondtam neki mindent, az beköltözésétől kezdve addig, hogy mennyire ki nem állhatom őt. Ő megért.
- Igen… - mondom most már elszontyolodva. Pedig olyan jól indult a reggel…
- Ahjj.. – nyög szem forgatva. – Most ne ezen rágódj. Mivel deríthetlek jó kedvre? – kérdezi őszintén mosolyogva. Drága barátnőm, őszintén magam sem tudom. Ez a reggel már el lett cseszve, nem hiszem, hogy már visszatérhet a jó kedvem. Legalábbis reggel még nem.
- Nekem nyolc. Találj ki valamit. – vonok vállat. Kíváncsi vagyok mivel állhat elő. Látszik rajta, hogy nagyon töri a fejét. Végül is valamit csak kitalál, mert elvigyorodik.
- Hallottam Scarlették beszélgetését. Állítólag mennek majd szurkolni Robnak a mai edzésen. Kíváncsi vagyok, hogy milyen nyávogós, picsarázós szurkolást találhattak ki. – röhög. Jaj, csak ne róluk legyen a téma. Scarlett az iskola ribanca. Persze 10/C-s. Hisz A-s nem lehet, mivel az az elitek osztálya. Szép kis csatlós bandát alakított már ki maga köré. Tipikus sminkharcosok mind.
- Uh, el kéne menni és jól beégetni őket! – pattan ki a nagyszerű ötlet a fejemből, amit persze Abbyvel is megosztok. Már is jobb a kedvem! Valami jó ciki beszólást kéne addigra kitervelni, hehe.
- Látszik, mennyire egyre jár az agyunk, pont erre gondoltam! – csettint egyet a mellettem haladó fekete. Aha, rokonlélek. Már csak a beégetős szöveg hiányzik a képből.
- Meg ne tudd meg miket pletykálnak azok a ribancok. – fordítja oldalra a fejét. Ez nem jó… ha ez a reakciója akkor nagyon nem jelent jót. És ha azok a picsák elkezdenek terjeszteni valami hamis pletykát, akkor másnapra már az egész iskola tudni fogja. Nem hiába híres Scarlott gimi szerte. Meg persze több faszt is fogott meg, mint kilincset…
- Akarom én tudni? – húzom el a számat. Kezdek egyre kíváncsibb lenni, bökd már ki az Isten szerelmére!
- Hát, hallottam, ahogy rólad és… - húzza el a száját. Nem jó, ha már én is benne vagyok, akkor végképp nem jó. De a lényeg, hogy mondd már el!!!
- Igen? – kíváncsiskodok. Jó, hogy érdekel!
- Hallottam pár pletykát rólad és Robról… - böki ki végül. Egyenesen lehidalok. Hogy merészeltek rólam és arról a gyíkról pletykálni? Ökölbe szorítom e kezem. Ezt nem hiszem el… Már nagyon megérett nekik egy alapos verés… és persze a beoltás sem maradhat el, de a bosszú tervemet még délutánig tökéletesítenem kell. Már tudom, mit fogok csinálni tanórák alatt.
- Rendben. Nem érdekel! – vonok vállat, de abban a pillanatban kitör belőlem a düh. – Még szép, hogy érdekel! Azok a netribancok még megkeserülik… Hogy merészelték? Pont vele?! Még a gyomrom is kifordul önmagából, ha csak rágondolok… - toporzékolok. Abby csak nevetve figyeli a reakciómat. Hát, nem neki alázták porig a hírnevét, amit mellesleg 1 évig építettem!
- Úgy elverem és lealázom őket, hogy nem győznek majd anyázni! Haha, csak várják ki a végét… - nevetek kényszeredve. Legalább már meg is feledkeztem Taylorról. Ami most pont jól jött. Frissen és kipihenten fogok megbosszulni egy téves pletykát!
- Ehhez egy jól kitervelt bosszúra lesz szükséged. – vigyorog mellettem lelkitársam. Igen, és ebben a bosszúban te is segítkezni fogsz ám! Tudom én, hogy ezt akarod. Te terveled ki a legmegalázóbb és legnevetségesebb bosszúkat.
- Megnyugodhatsz. Te is segíteni fogsz. – avatom bele a tervbe, mire látszólag megkönnyebbül. – Olyan bosszút tervelünk ki délutánig, hogy csak úgy visszhangozni fog az egész suliban! – tárom szét drasztikusan a kezeimet. Csakhogy legyen ennek egy kis látványa is. Hehe, már alig várom a délutánt.
- Csak nehogy lehívassanak majd a tanáriba. – nevet mellettem komiszan bűntársam. Tanári? Régi jó barátok vagyunk. Nem árt néha egy kis találka.
- Ne félts annyira. – röhögök. Teljesen izgatott lettem. Már kibaszottul várom a délutánt! Az adrenalin csak úgy pörög bennem.
Időközben meg is érkeztünk a suliba. A diákok csoportokba verődve beszélgetnek az iskola elő udvarán, vagy az iskolán belül található előcsarnokban. Nehogy órára menjetek! A kis fegyelmezetlenek. Abby leválik tőlem, gondolom, az egyik csoporthoz szegődik. Én inkább a termünk felé veszem az irányt. Ugye első óra történelem, Mrs. Brownnal. Nem szeretném egyessel kezdeni a napot, már úgyis régóta a begyében vagyok…
- Melyik? – vihogok. Abbynek ez már a 3. öccse. Ebből kettő nem vérszerinti, fél tesója. Úgy is mondhatnám, nem épp a legszerencsésebb családi állapotban nőtt fel. Az apjának már 4 felesége is volt. Nem is tudom, hogy hogyan tudja elviselni. De látszólag könnyen megy neki. Nekem nagyon nehezen megy még Taylort is eltűrnöm, akkor még négy Taylort! Te jó Isten, nem szeretnék belegondolni.
- Chris. Annyira izgága. – nevet mosolyogva. Oh, szóval legkisebbről van szó. Tényleg, milyen lehet egy kistesó? Engem sajnos Garyvel áldott meg a sors. Milyen lehet egy kicsi Gary? Uh, jobb ha nem gondolok bele.
- Éppen szappanért szaladt volna ki a fürdőből és… - mesél. Nem tagadom, néha irigyelem. Nagyon könnyen el tudja fogadni az apja újabb feleségeit. És még a mostani 2 öccsével is nagyon jól kijön. És ha úgy vesszük, lehet nem nőtt fel jó családi állapotban, de mindig befogadó volt és boldog. Ami rólam nem éppen mondható el. Apám is csak úgy ott hagyott minket és anyát. Pedig meg tudták volna oldani, ha nagyon akarták volna. És ha össze akarták volna tartani a családot.
- Hé! Figyelsz? – lengeti meg előttem a kezeit a fekete. Ennyire elkalandoztam volna? És ennyire nyilvánosan? Pedig nem kellene ennyire csüggednem, ha már frissen ébredtem a korai fekvésnek hála. De valahogy Taylor mindig ezt váltja ki belőlem…
- Bocsi nem… - rázom meg a fejem. Mindig ez történek, akárhányszor csak a mi családi állapotunkra gondolok. De inkább magamban őrölöm, nem akarok a saját gondjaimmal másokat terhelni.
- Taylor? – kérdezi megértően. Őt már beavattam. Elmondtam neki mindent, az beköltözésétől kezdve addig, hogy mennyire ki nem állhatom őt. Ő megért.
- Igen… - mondom most már elszontyolodva. Pedig olyan jól indult a reggel…
- Ahjj.. – nyög szem forgatva. – Most ne ezen rágódj. Mivel deríthetlek jó kedvre? – kérdezi őszintén mosolyogva. Drága barátnőm, őszintén magam sem tudom. Ez a reggel már el lett cseszve, nem hiszem, hogy már visszatérhet a jó kedvem. Legalábbis reggel még nem.
- Nekem nyolc. Találj ki valamit. – vonok vállat. Kíváncsi vagyok mivel állhat elő. Látszik rajta, hogy nagyon töri a fejét. Végül is valamit csak kitalál, mert elvigyorodik.
- Hallottam Scarlették beszélgetését. Állítólag mennek majd szurkolni Robnak a mai edzésen. Kíváncsi vagyok, hogy milyen nyávogós, picsarázós szurkolást találhattak ki. – röhög. Jaj, csak ne róluk legyen a téma. Scarlett az iskola ribanca. Persze 10/C-s. Hisz A-s nem lehet, mivel az az elitek osztálya. Szép kis csatlós bandát alakított már ki maga köré. Tipikus sminkharcosok mind.
- Uh, el kéne menni és jól beégetni őket! – pattan ki a nagyszerű ötlet a fejemből, amit persze Abbyvel is megosztok. Már is jobb a kedvem! Valami jó ciki beszólást kéne addigra kitervelni, hehe.
- Látszik, mennyire egyre jár az agyunk, pont erre gondoltam! – csettint egyet a mellettem haladó fekete. Aha, rokonlélek. Már csak a beégetős szöveg hiányzik a képből.
- Meg ne tudd meg miket pletykálnak azok a ribancok. – fordítja oldalra a fejét. Ez nem jó… ha ez a reakciója akkor nagyon nem jelent jót. És ha azok a picsák elkezdenek terjeszteni valami hamis pletykát, akkor másnapra már az egész iskola tudni fogja. Nem hiába híres Scarlott gimi szerte. Meg persze több faszt is fogott meg, mint kilincset…
- Akarom én tudni? – húzom el a számat. Kezdek egyre kíváncsibb lenni, bökd már ki az Isten szerelmére!
- Hát, hallottam, ahogy rólad és… - húzza el a száját. Nem jó, ha már én is benne vagyok, akkor végképp nem jó. De a lényeg, hogy mondd már el!!!
- Igen? – kíváncsiskodok. Jó, hogy érdekel!
- Hallottam pár pletykát rólad és Robról… - böki ki végül. Egyenesen lehidalok. Hogy merészeltek rólam és arról a gyíkról pletykálni? Ökölbe szorítom e kezem. Ezt nem hiszem el… Már nagyon megérett nekik egy alapos verés… és persze a beoltás sem maradhat el, de a bosszú tervemet még délutánig tökéletesítenem kell. Már tudom, mit fogok csinálni tanórák alatt.
- Rendben. Nem érdekel! – vonok vállat, de abban a pillanatban kitör belőlem a düh. – Még szép, hogy érdekel! Azok a netribancok még megkeserülik… Hogy merészelték? Pont vele?! Még a gyomrom is kifordul önmagából, ha csak rágondolok… - toporzékolok. Abby csak nevetve figyeli a reakciómat. Hát, nem neki alázták porig a hírnevét, amit mellesleg 1 évig építettem!
- Úgy elverem és lealázom őket, hogy nem győznek majd anyázni! Haha, csak várják ki a végét… - nevetek kényszeredve. Legalább már meg is feledkeztem Taylorról. Ami most pont jól jött. Frissen és kipihenten fogok megbosszulni egy téves pletykát!
- Ehhez egy jól kitervelt bosszúra lesz szükséged. – vigyorog mellettem lelkitársam. Igen, és ebben a bosszúban te is segítkezni fogsz ám! Tudom én, hogy ezt akarod. Te terveled ki a legmegalázóbb és legnevetségesebb bosszúkat.
- Megnyugodhatsz. Te is segíteni fogsz. – avatom bele a tervbe, mire látszólag megkönnyebbül. – Olyan bosszút tervelünk ki délutánig, hogy csak úgy visszhangozni fog az egész suliban! – tárom szét drasztikusan a kezeimet. Csakhogy legyen ennek egy kis látványa is. Hehe, már alig várom a délutánt.
- Csak nehogy lehívassanak majd a tanáriba. – nevet mellettem komiszan bűntársam. Tanári? Régi jó barátok vagyunk. Nem árt néha egy kis találka.
- Ne félts annyira. – röhögök. Teljesen izgatott lettem. Már kibaszottul várom a délutánt! Az adrenalin csak úgy pörög bennem.
Időközben meg is érkeztünk a suliba. A diákok csoportokba verődve beszélgetnek az iskola elő udvarán, vagy az iskolán belül található előcsarnokban. Nehogy órára menjetek! A kis fegyelmezetlenek. Abby leválik tőlem, gondolom, az egyik csoporthoz szegődik. Én inkább a termünk felé veszem az irányt. Ugye első óra történelem, Mrs. Brownnal. Nem szeretném egyessel kezdeni a napot, már úgyis régóta a begyében vagyok…
A szőke fiú épp most
ért a megbeszélt találkozó helyre. A fekete, név szerint Rob Brice, már rég
várta.
- Siethettél volna jobban is. – szidja le a fekete azonnal társát. Emellé még egy kis dühös pillantást is vet az említett felé. Nem lehet túl jó kedvében.
- Valaki fáradt? – vigyorog vadul a szőke. De amint megpillantja a fekete még bosszúsabb kék szemeit, azonnal felemeli védekezően a kezeit. Bizonyára nem akar már korán reggel balhét csapni.
- Még mindig pocsék a humorod. – nevet fel a fekete, látva társa ijedt arcát. A szőke némileg megkönnyebbült.
- Meséljek valami állatit? – csillan fel a szőke szeme. Rob érdeklődve nézi, várja azt a bizonyára nagy hírt.
- Mesélj! – mondja unottan, mikor látja, hogy a puszta mimika nem elég szőke barátjánál. Végül is szőke, ezen ő sem csodálkozik.
- Scarlettről lenne szó. – vigyorog még mindig a szőke. Rob csak fáradtan megfogja a fejét. Lehet, hogy nincs kedve már korán reggel a lányról hallani. Már kilencedik óta próbálkozik nála, semmi sikerrel. Híre az A-tól egészen a D-ig terjedt, és nem csak a 10. évfolyamon. Amolyan gimis legendának számít, annyi fiúval járt már.
- Azt híreszteli, hogy Bessel kavarsz. – röhög fel a szőke. A fekete csak elvörösödve lepődik meg. Majd ökölbe szorított kezével a legközelebbi falba egy nagyot üt. A fekete sem erre a reakcióra számított.
- Valami baj van? Röhögj már! Hisz tök szerencsétlen a csaj, hogy nem bír, hogy megszerezni, ezért ilyenekhez folyamodik. – kuncog az orra alatt a szöszi. A fekete csak csalódottan a földet bámulja.
- Nem érdekel. Gondolom már Bess is tud róla. – mondja zavartan elfordulva.
- Gondolom igen. Miért? – kérdez vissza a szőke. Most már nagyon furcsállja barátja viselkedését.
- Akkor ő majd úgyis elintézi. Inkább a meccsen kéne gondolkodni… - hozza fel az újabb témát a fekete. Zavarban van, de ezt próbálja barátja elől titkolni. Még mindenki előtt titkolja.
Következőleg már a Bess elleni meccsen van a téma. A fekete nagy szerencséjére…
- Siethettél volna jobban is. – szidja le a fekete azonnal társát. Emellé még egy kis dühös pillantást is vet az említett felé. Nem lehet túl jó kedvében.
- Valaki fáradt? – vigyorog vadul a szőke. De amint megpillantja a fekete még bosszúsabb kék szemeit, azonnal felemeli védekezően a kezeit. Bizonyára nem akar már korán reggel balhét csapni.
- Még mindig pocsék a humorod. – nevet fel a fekete, látva társa ijedt arcát. A szőke némileg megkönnyebbült.
- Meséljek valami állatit? – csillan fel a szőke szeme. Rob érdeklődve nézi, várja azt a bizonyára nagy hírt.
- Mesélj! – mondja unottan, mikor látja, hogy a puszta mimika nem elég szőke barátjánál. Végül is szőke, ezen ő sem csodálkozik.
- Scarlettről lenne szó. – vigyorog még mindig a szőke. Rob csak fáradtan megfogja a fejét. Lehet, hogy nincs kedve már korán reggel a lányról hallani. Már kilencedik óta próbálkozik nála, semmi sikerrel. Híre az A-tól egészen a D-ig terjedt, és nem csak a 10. évfolyamon. Amolyan gimis legendának számít, annyi fiúval járt már.
- Azt híreszteli, hogy Bessel kavarsz. – röhög fel a szőke. A fekete csak elvörösödve lepődik meg. Majd ökölbe szorított kezével a legközelebbi falba egy nagyot üt. A fekete sem erre a reakcióra számított.
- Valami baj van? Röhögj már! Hisz tök szerencsétlen a csaj, hogy nem bír, hogy megszerezni, ezért ilyenekhez folyamodik. – kuncog az orra alatt a szöszi. A fekete csak csalódottan a földet bámulja.
- Nem érdekel. Gondolom már Bess is tud róla. – mondja zavartan elfordulva.
- Gondolom igen. Miért? – kérdez vissza a szőke. Most már nagyon furcsállja barátja viselkedését.
- Akkor ő majd úgyis elintézi. Inkább a meccsen kéne gondolkodni… - hozza fel az újabb témát a fekete. Zavarban van, de ezt próbálja barátja elől titkolni. Még mindenki előtt titkolja.
Következőleg már a Bess elleni meccsen van a téma. A fekete nagy szerencséjére…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése