2. fejezet

Meccs az ellenséggel

A pálya két végébe állunk. A labda középen. A C-s fiúk mind szélen, és kíváncsian figyelik a történteket. Jobb ha nyitva marad a szemetek. Nem sokszor lehet látni ilyen eseményt. Amint egy csaj, porba döngöli drágalátos csapatkapitányotokat. Mindezt fociban. Mekkora égés lesz ez Rob számára… Már alig várom.
- Nem szeretnék sok időt elidőzni. Úgyhogy gyorsan legyőzlek, és megyek is edzésre. – pillantok az éppen bemelegítő feketére. Nem soká hip-hop edzés. És még oda is kéne buszozni. A fekete érdeklődve pillant felém, majd gúnyosan elmosolyodik:
- Ez esetben még hamarabb földbe döngöllek. – kuncog. Szánalom. Azt hiszi nyerhet ellenem? Emeljük egy kicsit lejjebb az ego szintjét.
- Azt te csak szeretnéd, édes. – vágok vissza rögtön. Édes, hogy ennyi magabiztosság tükröződik a szemében. Hiún kapja föl a fejét, amit igazából eléggé csodálok. Nem vág vissza? Már is feladja? Nem, nem adná föl, de akkor miért nem aláz le? Ch, végülis ki nem szarja le…
- Az idő miatt most csak 3 pontig megyünk. A szabályokat gondolom mindenki tudja. – kezdi el magyarázni a szabályokat Jason , leginkább a bámészkodók miatt. Jason Rob legjobb barátja, avagy elit talpnyalója. – A játék, indul! – fújja meg hirtelen a sípot, ezzel kizökkentve a gondolataimból. Végre, még ma elkezdtük a játékot.
Rob persze irdatlan tempóban kezd el a labda után futni, míg én közbe csak lassan előrébb futok. De kis hiperaktív valaki. Nem értem, minek úgy sietni. Vagy csak fel akarsz vágni? Nem érdemes, így még idő előtt kifáradsz. Végül is, ez nekem még előnyt is jelent. Nem mintha annyira szükségem lenne rá…
A labdát vezetve, indul meg felém. Próbál cselezni, de én egy egyszerű csellel meg is kaparintom a lasztit, és a kapuja felé kezdek futni. Nem tudom, hogy de valahogy előttem terem. Hmm… gyorsabb lett. Máskor ezt is figyelembe veszem. Gyorsan kikerülöm, és belövöm az első gólom. Minden nehézség nélkül. Ez könnyebb lesz, mint hittem. Még csőfarmerben is…
- Hah! Még idő előtt végzek. Jobbra számítottam tőled, édes. – vágok fel azonnal. Rám pillant és elvigyorodik. Még a vigyora is olyan…olyan… sátáni.
- Várd ki a végét, Bessyke. – fut a labda után. Most ketté leszel hasítva a baltám által. Pontosan jól tudja, hogy utálom ha becéznek! Ezzel is provokálni akar. Először is ne veszítsük el a fejünket, és maradjunk higgadtak. Majd a meccs után ráérünk megverni. Igen, akkor jó lesz.
A labda Robnál, aki hihetetlen gyorsasággal vezeti a labdát újból felém. Cselez, viszont e terve újból nem válik be, és ismét kicselezem. Most viszont sokkal gyorsabb, mint az előbb és még mielőtt vezetni kezdeném a lasztit, elveszi tőlem, ezzel ő is megszerzi az első gólját.
- Hah! – vág fel büszkén. ne siessük el dolgokat. Van még bőven időnk, le tudlak még győzni.
- Alábecsültelek volna? Erőlködésed hiábavaló, ezt te is jól tudod, Robykám. – villantok egy pimasz vigyort. Ha ő provokál nyálas becenevekkel, akkor provokáljuk mi is! Az önbizalmának úgy sem fog ártani. Az így is úgy is eléggé magas. Annál lejjebb meg úgysem megy.
- Én? És az erőlködés? Még csak bele sem lendültem a játékba. – vágja oda hozzám, miközben elhaladok mellette, a focilabda után futva. Most persze hazudik. Látom a szemében a győzni akarást. Ezt úgysem tudja tagadni.

                                                                                      ***

10 perc is eltelik. Az állás 2:2. Senki sem tágít. Mivel már csak egy pont kell a győzelemhez, mindketten nagyon belehajtunk. Tényleg alábecsültem a kis tökit. Nagyon jól cselez, és egyre nehezebb tőle elvennem a labdát. Sőt, sokkal gyorsabb is lett, mióta utoljára játszottam ellene. Ennyire megváltozott volna? De nem baj, még mindig jobb vagyok nála. Már egy ideje oda-vissza szaladgálunk a labdával, a kapuk között. Kapura lőni, viszont egyikünk sem bírja. Látszik Robon, hogy már őt is idegesíti ez az állapot. Az egyik pillanatban megidegeli és egy jó cifra káromkodással egy nagyot rúg a labdába, csak azért, hogy új játékot kezdhessünk.
- A jó kurva életbe! – hisztizik. Mint egy csaj, esküszöm. Még én is jobb vagyok nála. Ekkora szerencsétlent.
- És még én vagyok az idegbajos. – lépek mellé vigyorogva. Válasz nélkül hagy, és inkább a labda után fut. Eh..ezt meg mi lelte? Miért nem vág vissza? Fura vagy…
Az újabb játék is kezdetét veszi. Cselezés, cselezés hátán. Egyszer csak megszerzem a labdát, és az alkalmat kihasználva, kezdek el irdatlan tempóban futni. Úgy látszik kitörésem Robot is meglepte rendesen, mivel nem tud utol érni. Kifáradtunk mi? Én megmondtam neked már az elején, hogy ilyen tempóba hamar ki fogsz fáradni. Bár én sem vagyok jobb. Tisztára beleizzadtam a farmerembe. Na, szuper. Ezt is moshatom majd otthon ki. Sőt, nekem ma még hip-hop edzésem is lesz. Úristen, Phill nagyon le fog baszni, hogy ilyen hülyeségekkel fárasztom ki magam. Már éppen lőttem volna be az utolsó gólomat, mikor teljes hangerővel megcsörrent a telefonom. Becca-I’m Alive. Hmm… némely esetekben imádom ezt a zenét… De ez most nem a legmegfelelőbb pillanat. Egy olyan szép kapufát rúgok, hogy azt szerintem meg kellett volna örökíteni. Ilyen sincs csak egy életben egyszer, hogy kapufát rúgok.
- Bazdmeg! – ordítok egyet dühömben, és előkapom a zsebemben még mindig tomboló telefonomat. Meg sem nézem a nevet, hogy ki hívhatott pont ilyenkor, csak gyorsan felvettem.
- Bess! Te meg mégis hol vagy? – hallom egy idegeskedő férfihangot a túloldalról. Szerencsém, hogy nem kezdtem el ívesen káromkodni, pedig felkészültem rá.
- Phill! Nagyon sajnálom, lekéstem a buszt, de hamarosan ott vagyok! – hazudok a tánc edzőmnek. Ennyire baszottul elment volna az idő? Ez az első alkalom, hogy elkések edzésről. Persze ebben az évben…
- Siess, mert nélküled nem tudjuk elkezdeni! A koreográfiához te is kellesz! Most nagyot csalódtam benned… - mondja bűnbánó hangon, majd kinyomta. Azt hiszi ezzel sikerül egy kis megbánást is belém küzdenie?  Hah, ennyire azért már ismerhetne. Most még jobban tombol bennem a düh. Nem csak, hogy elkéstem az edzésről, de még a meccset sem tudtam az idiótával befejezni! Ilyen nincs!
- Faszomat! – rúgok bele a kapufába a lehető legerősebben. Azonnal meg is bánom, mivel a hirtelen ért ütés hatására lezsibbad a lábam. Most egy nagyon szépet tudnék káromkodni.
- Neked olyan is van? – jelenik meg hirtelen mellettem a fekete. – Végül is nem csodálkozok. – von vállat majd szélesen elvigyorodik. Ne idegesíts fel, mert megbánod! Főleg ne ilyen helyzetben, mert még nagyobbat ütök! De ezt ő is tudja nagyon jól, ezért nem értem, miért incselkedik még mindig velem.
- Pofán basszalak? – szorítom ökölbe a kezem. Szikrázó világoskék szemeimet rá szegezem, ezzel is tudtára adva, hogy jobb ha pár lépést hátrébb lép. Ennek ellenére még közelebb jön.
- Mást basznék, de az nem tetszene… - súgja oda. Perverz vigyorral fordul meg, és otthagy. Heeee??? EZ MEG MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS FRANC VOLT?!  Még mindig csak állok ott teljesen elképedve. Jó, most ne gondoljunk rossz dolgokra. Csak egyszerűen fel akart idegesíteni. Igen, ez a válasz. Mivel ő is utál és én is teljes szívemből utálom. Úgyhogy csak semmi félreértés, és semmi képzelgés!
- A meccs elhalasztva! – jelenti ki Rob, majd Jason mellé lép. Gondoltam, hogy elhalasztja. Fél, hogy legyőzőm, vagy nem akarja, hogy nagyobb bajba kerüljek? Inkább az utóbbi.
Idegesen kapom föl az ajtó mellé ledobott cuccomat, majd kicsörtetek a tornateremből. Még hallom Rob nevetését a távolból. Biztos, hogy rajtam röhög. Még a nevetése is olyan sátáni. Utálom! Egyszerűen utálom! Nem bírom szavakba önteni, mennyire utálom a kis tökit! Lesz még ennek fojtatása Rob Brice, és nem foglak kegyelmezni… Sírni fogsz, arról majd én gondoskodok…