19. fejezet

Háború

Az eső kopogó hangjára ébredtem, ahogy a cseppek verték az ablak üvegét.  Pár nyújtózkodás és grimaszvágás után méltóztattam fölülni az ágyon lehetőleg úgy, hogy ne essek vissza az előbbi fekvő állapotba. Kíváncsian néztem szét az ágyon, de hiába. Momo már valahol lent lehetett, valamelyik kanapé alatt, mivel, hogy ő fél az esőtől az hót ziher. A cicás mamuszomba belelépve keltem föl az ágyból. Rögtön meg is borzongtam, hisz ahogy elhagytam a meleg fedezéket fura volt rögtön kilépni a normális hőmérsékletre.
Idegesítő lassúsággal csoszogtam végig a fenti folyosón, amíg meg nem álltam Gary szobája előtt. Résnyire nyitva volt az ajtó, így bekukkantottam.
Tippelnem se kellett volna. Persze, hogy alszik. Akkor… fizessük vissza neki a tegnapi cselszövését, amikor ugyanis galád módon bevedelte az utolsó doboz tejet. Ami engem illetett volna, hisz az azelőttit is ő itta meg.
Még az ajtó nyikorgása sem verte föl álmából, ahogy beléptem. Lassan az ágya mellé sétáltam, és a feje mellé guggoltam, hogy vele egy szinten legyek.
- Jó reggelt a gerincednek. – suttogtam.
Erre persze kinyílt a csipája, de már túl késő volt.
Teljes erőmből a hátára ugrottam úgy, hogy rendesen még hallani is lehetett, ahogy reccsent. Ezt követte Gary ordítása és persze a visszavonulásom, mert nem szívesen lennék itthon, mikor Gary felkel. Az pedig az ébredés utáni fél órában következhet be. Egyszóval villámgyorsan adtam a macskának enni, aki most kivételesen a tévé alatt gubbasztott és minden egyes dörgés hallatára összerezzent. Még a tükör előtti teendőimet is sikerült alig 10 perc alatt elvégeznem, majd egy gyors kabátkeresés után már itthon sem voltam.
A surranóm persze az első öt lépésnél elázott a mérhetetlen nagy pocsolyák miatt. Mikor kezdett el így esni az eső? Ahogy az esőcseppek pattogtak a kék koponyás esernyőn, ezzel egy ritmusban lépdeltem pocsolyáról pocsolyára, ezzel egy kész zenekart alkotva. Heh.
Még ilyen szar időben is ilyen kreatív vagyok? Vagy alapból ilyen idióta és még erőlködnöm se kell.
Abby-t persze már 100 méterről is ki lehetett szúrni, ahogy integet. De nem csak ezzel a figyelem felkeltő mozdulataival, hanem egyszerűen a kisugárzása is fényes volt. A tegnapi ellentéte.
- Szia… - nyöszörögtem álmosan, amint mellé értem.
- Sziaaa! – üvöltött a fülembe, ahogy a nyakamba borult.
- Mesélj csak. – mosolyodtam el. Hisz Abby csak akkor ilyen boldog, ha…
- Ne tudd meg! – sejtettem. – Daren, úgy lekoptatta az ex barátnőjét, hogy még én is kidülledt szemekkel néztem, hogy mégis mi a franc folyik itt. – áradozott, és mutogatott.
- Hűha. Valakinek beindult az esélymérője? – kuncogok fel, ahogy a vállába bökök.
Erre felnevet, de látszik rajta, hogy zavarban van.
- És… - kezdene bele, de kezét az arcára teszi, zavarában.
- És? – ösztökölöm. Aranyos, mikor zavarban van. Csak nekem lenne ilyen szar kedvem esős időben?
- Elhívott randira, szombat estére. – visított fel.
Fülemet befogva próbáltam tompítani a hang erőhatását, de még így is csekély esélyt értem csak el. Cseng a fülem…
- Kukucska meg pornó? – nevetek fel.
- Idióta! – próbált félrelökni az esernyőjével.
Bosszúból én is visszaütöttem az esernyővel, így konkrétan egy esernyő párbaj alakult ki köztünk. Csak egy normális út a suli felé…
- Neked pasiügyben valaki? – kérdezte kíváncsian, már a suli kapuja előtt.
- Most már mindenki ezzel zaklat? – fordulok oldalra, hogy az enyhe pírt palástoljam.
- Tudtam, hogy van valakid! – kiált fel örömében. Le kell, hogy romboljam ezt az örömöt.
- Nem, nincs. – jelentem ki határozottan. – És a közeljövőben se számítsz ilyen tragédiára.
Válaszomon kicsit meghökken.
- De hát… a szerelem jó dolog. – mondja cuki hangon, ártatlan szemekkel, egy ötéves szintjére leereszkedve.
- Neked. Nekem nem. – mondom, miközben az alattam lévő pocsolyák zavaros vízfelszínét vizslatom. Olyan…érdekes.

A suli udvaron persze nem áll senki. Csak pár diák lézeng, és beszélget. Esőben és hidegben persze senkinek nincs kedve kint gubbasztani, mint a verebek.
Így Abby-vel mi is felcsörtetünk a lépcsőn, a szekrények elé.
- Ah! Győzelem! – tartom a kezemben a teljesen kifordított dunnakabátot, amit végre sikerült leküzdenem magamról.
Abby csak felnevet, és a vállára teszi a táskáját. Hogy tud valaki ilyen gyorsan öltözni?
A surranómra lenézve, kicsit elszomorított a látvány. Tocsogott benne a lábam. Muszáj leszek az edző cipőmet felvennem, míg ez meg nem szárad..
A kabátot hanyagul, összegyűrve behajítottam a szekrénybe, a cipőt viszont feltettem a polcra, had száradjon. Sikeres cipőváltás után végre megindulhattunk a termünk felé. Nehéz dolgunk valahogy sosem volt, hogy melyik teremben kezdünk, hisz majdnem az egész suliban a mi osztályunknak a hangját lehet csak hallani. A tömeghangokból kitűnik Aaron nyöszörgő hangja és David különleges nevetési rohama.
Amint belépünk a terembe, már meg sem lepődök a földön fekvő és röhögő David-en. Csak nyugodtan helyet foglaltam az ablak mellett, pont Aaron mögött.
Persze rögtön észre is vette a jelenlétem, így akcióba is lendült.
- Jó reggelt, cica. – vette birtokba az egyik hajtincsem.
- Hozzámérsz, leütlek. – morgok rá.
Vette az adást, mosolyogva bár, de megadta magát.
- Nem is akarom tudni, hogy mi történt. – biccentek a fejemmel a földön fekvő társaságra. Sosem túl idős a gyerek ahhoz, hogy „kicsi a rakás”-t játsszon.
- David felállt az egyik székre, szörfölést imitálva, de hátraesett, pont a tanári asztalra. – jelentette be a reggel legfontosabb hírét.
- Meglepődjek? – kérdezek hátra.
- Nem szükséges. – jön is rögtön a válasz.
Az üvöltés valahogy rögtön elhallgat, ahogy a fizika tanár belép a terembe. Tényleg! Fizika témazárót írunk az első órában… Banyek…

Hat óra szenvedés. A hat óra szenvedést egy kapitányi edzés követi. Azt pedig egy hip-hop edzés. Mondhatom, hogy ez a leghosszabb napom a héten?
Éppen a folyosón tartottam a szekrények felé, mikor kinéztem az ablakokon. Tudni illik az iskolámnak a fala, szinte csak ablakokból áll, mint minden normális iskolának.
A nagy pályán két fél veszekedett, vagyis úgy tűnt, hogy veszekedett. Amit közelebb léptem az ablakokhoz, megláttam Anniet, ahogy az egyik focis fiút löki arrébb, erőszakosan.
- Mi a franc folyik ott? – suttogtam magamnak.
Majd mikor a fiú is visszalökött, már egyből tudtam, hogy baj van.
Első szabály, Annie-t senki ne üsse meg, mert ötszörösen adja vissza.
Hihetetlen gyorsasággal kezdtem el szaladni a kinti pálya felé.