A hűséges olvasóknak helyzetjelentés

Kedves, drágalátos olvasóim.
Ha egyáltalán van még olyan elveszett lélek, aki erre a borzalmas oldalra feljár. Hol is kezdjem nagy beszámolómat. Először is megdicsérlek titeket. Azokat, akik még mindig várják azt a rettegett új részt, és még mindig szurkol nekem, hogy folytassam ezt a történetet. Szerintem, csinálni fogok nektek egy kupát, érmet, de legalább egy nagy tapsvihart megérdemeltek. *tapsol.* Ti vagytok a legjobb olvasók a világon. Viszont!
Majdnem minden kezdő író, blogoló életében bekövetkezik az az esemény, mikor érzékeli, hogy az ihlet szent lángja kezd kialudni. Ezt persze már régóta érzékeltem. Végül bekövetkezett a nagy esemény, tényleg kialudt. Nem fogom visszafogni magam, szóval kemény önkritikába csapok.
Ez a történet már olyan sok nyállal volt beterítve és olyan sok enyhén is romantikus történetbe illő motívumokkal volt díszítve, hogy már magamtól is letargiába estem. Arról nem is beszélve, hogy a szókincsem is siralmas volt.
Szó mi szó, 2 éve sokat változtam, és az írásmódom is sokat változott. Így csalódottan, kicsit megenyhülve jelentem be, hogy nagy valószínűséggel nem fogom folytatni a blogot.
Mindenki szereti a romantikus történeteket. Én is. Olvasok is. Mégis enyhén sokat változtam, amiért már nem engedhetem meg magamnak, hogy folytassam a történetet. Sajnálom.
DE! Nem töltöttem ám ezt a két évet sem ölbe tett kézzel. Sokat agyaltam, gondolkodtam, kreatívoskodtam, és körülbelül 5-8 történetötletet agyaltam ki. Míg végül ezt lecsökkentettem 3-ra.
A 3 közül egyet 100%-ig biztosan be fogok fejezni, ha addig nem történik velem valami, például elcsap egy kamion. Hogy lesz e belőle blog? Olvasni fogjátok ti még ezeket a szörnyű történeteket tőlem? Jó kérdés. Még én sem tudom mit hoz a jövő. Még azt sem tudom mit eszek holnap reggelire, nemhogy még egy év múlva tudjam azt, hogy publikáljam e a történetemet. Majd meglátjátok. Meglepetés lesz.
Ha még is olyan rettenetesen unatkoznék, hogy folytatnám ezt a fos történetet, akkor nagyon érezzétek magatokat megtisztelve. De valószínűleg nem fogok.
A blogot viszont megtartom az oldalon, nem veszem el tőletek a lehetőséget, hogy esetleg még egyszer végigolvassátok ezeket a borzalmas részeket. Ezen kívül, legalább nekem is lesz majd mit mutogatni az unokáimnak, hogy: "Nézzétek, kis szarosok, így írt a nagyi, ugye milyen csodálatos?" Jó emlékként tekintek erre a blogra, ráadásul rettentően büszke is vagyok magamra, hogy egyedül képes voltam idáig eljutni. Rengeteg tapasztalatot szereztem vele.
Biztosan, hogy még hallani fogtok felőlem, egy legenda panda királynő vagyok. Ezt soha ne feledjétek. Most megyek, még el kell vágtatnom a naplementében. Szeretlek titeket!

Kate M.