Halloween különkiadás

"Emlékeztetőül, Bess és Rob"

Halloween éjszakáján minden lélek visszatér a való világba kísérteni. Festett arcú ifjak járják az utcákat, cukorkát kuncsorogva. Gyertyafényben megvilágított, ijesztőbbnél ijesztőbb tökök, díszítik a kerítéseket. Így hát nem csoda, hogy a mi kis írónőnk, Kate, is ihletet kapott az ijesztgetésre.
Kanalat és kést ragadva látott hozzá a nagy feladathoz. Célja, hogy két tököt faragjon ki, ami lehetőleg ijesztő, mégis felkelti a kíváncsiskodók figyelmét.
Viszont, a halloween nem csupán vidámság és ijesztgetésből áll egy blogmester számára. A suli miatt eléggé hátrányba került a mi kis írónőnk, így igyekszik minél előbb behozni magát. Sajnos, még szünetben is muszáj a billentyűket koptatnia. Kate viszont még erre is felkészült.
Laptopját elérhető közelségbe tette, így ha ihletet kap, oda tudjon lökni a lapra pár sort, hogy mégse legyen olyan üres. Viszont, hogy átvegye a halloween hangulatát, a tököket is faragni kezdte.
Először az arcukat rajzolta fel, filctollal. Mint mindig, most is megcsillogtatta kreativitását és perverzségét. Hisz egy olyan blog írása közben, mint az Enemy Love, csakis perverz dolgok jutottak a fejébe.
- Nem! Nem lehet rajta nyuszifül! - csóválta a fejét, ellenszegülve gondolataival.
Gyorsan le is törölte a túlságosan is intim füleket a sütőtökről, majd azt a pár sort is szépen kitörölte, amit eddig firkantott. Eddig a tök is üresen, arctalanul hever előtte, és az írói lap is üres. Mi tévő legyen?
- A halloween nem a cukiságokról és a szerelemről szól. Így a blognak is muszáj ijesztőnek lennie! - határozta el magát. Keze ökölbe szorul.
Újból elkezd vadul gépelni, viszont az ötödik sornál újból megakad.
- A-a, ez így nem lesz jó. Nem indulhat a történet a temetőből! Az nem követné az előre kitervelt eseményszálat! - mondta, leginkább magának. Ezzel a lendülettel ki is törölte azt a picurnyi, öt sort, amit eddig kiszenvedett magából.
Ez nem igaz. Eddig teljes erőbedobással és nagy sikerrel megírt 34. fejezetet, és nem tudja, hogy mitévő legyen a következő fejezettel. Emellett még a tökökkel kapcsolatban is tanácstalan.
- És én még azt hittem, minden simán fog menni. - sóhajtott fel nagy bánatában.
A hűvös szellő néha-néha összeborzolja írónőnk haját. A levelek már rég lehullottak, csupán pár megsárgult darab ragaszkodik még kiválasztott ágához.
- Bárcsak itt lennének a szereplők, és ihletet adnának nekem... - gondolkozott el hősnőnk, egy újabb sóhajtás keretében.
Mintha hullócsillag alatt kívánt volna, halovány kérése beigazolódni látszott. Hisz nem csak a Karácsony tartogathat varázslatos meglepetéseket. A halloween-szelleme megsajnálta a főhőst, és rászánt némi mágiát. Vagy talán csak megunta a folyamatos nyávogását.
Alighogy kezére hajtotta a fejét, a laptopja szokatlanul villogni kezdett. "Jobb félni, mint megijedni" alapon Kate is felfigyelt a furcsa jelenségre, és távolabb lépett az eszköztől.
Kiáltások, morgások harsány hangja morajlott fel a laptopból. Kate kicsit közelebb hajolt, hogy jobban hallja.
"Vigyázz már! Nem férek el tőled!"
"Te hibád. Miért ilyen nagy a segged.."
"Nem is nagy! Húzd arrébb a beled!"
"Mégis hova?!"
Neves írónőnk kissé meglepődött, hisz fogalma sem volt arról, hogy miért ad ki ilyen hangokat a gépe, miközben ezek előtt minden normális volt.
A beszélgetés egyre hangosabb lett, míg végül két rázkódás között kiugrott a képernyőből két ember.
Az írónő teljességgel sokkot kapott, és erre még az is rátett pár lapáttal, hogy az a két pontosan rá esett.
- A picsába. - sziszegett a fiú, miközben a fejéhez kapott.
Az írónő épphogy magához tért a sokkból és kinyitotta szemeit. De amint meglátta az éppen rajta támaszkodó fiút úgy döntött, hogy még egyszer meglátogatja a mennyországot.
- Hol vagyunk? - kérdezte nyöszörögve a szőke lány is, éppen hogy felébredve.
- Hidd el, ha tudnám, már rég elmondtam volna.
- Ezzel most villogni akarsz? - vágott vissza a szőke.
- Hibbant vagy mint mindig, Bess. - nevetett fel a fiú.
Míg a két személy teljes nyugodtsággal elvitatkozott fölötte, akik épp most pottyantak ki a gépéből, Kate letalpalt a név hallatán.
Hosszú szőke haj, ez a mogorva modor, és ez a név. Talán csak véletlen egybeesés? Hisz ő is pont ugyanígy álmodta meg!
Megköszörülte a torkát, majd elüvöltötte magát.
- Leszállnátok végre rólam?!?!
Hangjára még a környék kutyái is felriadtak és vadul ugatni kezdtek.
A két illető persze azonnal maga alá nézett.
- Jaj, nagyon sajnálom! - állt fel először a lány.
A fiú viszont még mindig csak méregette a maga alatt fekvő személyt, akinek fokozatosan kidülledtek az erek a homlokán.
- Te mégis mióta fekszel itt?
- Nem is tudom. Körülbelül azóta, mióta kiugrottatok abból! - rivallt rá a fiúra, majd a laptopra mutatott.
A fiú csak kajánul elmosolyodott.
- Tetszik a stílusod. Megfogtál. - mondta, perverz hanglejtéssel.
Persze erre a szőke azonnal reagált is:
- Nehogy elkezdj már vele flörtölni, Rob! - tette keresztbe a kezét.
Kate fejében egy újabb villanykörte villant fel.
Fekete haj, ami félig a szemébe lóg, gyönyörű kék szemek, és ez a név. Ez már nem véletlen.
A rejtélyes fiú végre méltóztatott a meglepett írónőről leszállni, és e mellé még fel is segítette a földről. Ami épp jól is jött neki, főleg ebben a sokkos állapotban.
- Csak egy kérdés. Téged véletlenül nem Rob Brice-nak hívnak? - léptem közelebb a fiúhoz.
- Ejha, ennyire híres lennék? - villantott egy újabb vigyort.
- Te pedig Bess Russel vagy. - mutatott a lányra.
A szőke kicsit meghökken.
- Igen...de honnan tudod? - nézett rá gyanakvóan.
Az írónő kicsit elpirul.
- Hát izé...én alkottalak titeket.
"Ez milyen béna már? Jobbat nem is mondhattam volna!" gondolta rögtön magába, miután kimondta.
Ez a két alak éppen kiugrott a gépéből, és most azon kéri számon őket, hogy ő írja azt a történetet, amit éppen ők élnek. Ennyire skizofrén lenne?
A két személy egymásra nézett, majd pár másodperces hatásszünet után szinte egyszerre tört elő belőlük a nevetés.
- Olyan nincs! Ez hülyeség! - szakadt a nevetéstől a fiú.
Az írónő elgondolkozott.
Ha tényleg ő lenne az életük írója, akkor elméletileg mindenről tud, amiről mások nem. Ez beválhatna?
- Khm. - vonta fel magára a figyelmet. - Tényleg ezt gondoljátok?
- Hát, ha én egyszer bemennék hozzád és azt állítanám, hogy én teremtettelek téged, eléggé valószínűtlennek hinném. - vonta fel a szemöldökét Rob.
- Akkor mi van azzal az esettel, ami a szekrényben történt, a biológia óra után, hmm? - váltott át Kate kissé perverz stílusba.
Erre persze mindketten fokozatosan elvörösödtek, a szőke pedig még hátat is fordított.
- T-Te meg mégis...
- Én megmondtam. Mindenről tudok, ami eddig veletek történt, és történni fog... - tette keresztbe a kezét a határozott írónőnk. Majd perverzen megnyalta a szája szélét.
- Ez teljességgel lehetetlen! - fordult vissza a szőke.
- Nekem mondod?! - akadt ki Kate - Hisz ti mind csak kitalációk vagytok.
- Ez hülyeség... - morgott Rob.
- Pedig igaz. - bólogatott vadul. - Mind a perverz fantáziám szüleményei vagytok. Főleg te Rob. - mutattam lehangolón a fiúra.
- Hogy én?
- A képzeletbeli álompasim megtestesülése vagy. - jelentette ki.
- Perverz állat. - motyogta.
- Te beszélsz? Tudom ám, hogy milyen gondolatok járnak a fejedben...hisz én teremtettelek. - vigyorodott el, és ezzel természetesen a mi írónőnk nyert.
Rob már nem tudott többet hozzászólni a témához.
- Jó. De ha mi csak kitalációk vagyunk, mit keresünk itt? - folytatta a kérdések hadát Bess.
- Ha tudnám, nem ez lenne a téma. - vonta meg a vállát Kate. - viszont valamit muszáj megtennem. Előre is bocsi. - jelentette ki elhatározottan, majd közelebb lépett  fiúhoz.
- Szeretlek Rooob! -  kiáltott fel, majd szorosan megölelte. Lábaival körülfogta az ő lábait, ezzel mozgásképtelenné téve.
- Engedj el, ez beteges! - próbálta letaszítani magáról a megszállottját, nem sok sikerrel.
- De ezt olyan rég meg akartam volna már csinálni!
- Bess, segíts már! - nyújtotta felé a kezét.
De a szőke csak nyugodtan, mosolyogva támaszkodott meg az egyik széken.
- Én még elnéznélek egy ideig.
- Dögölj meg.
- Tudom, hogy szeretsz. - mondta bájosan.
Az írónő fokozatosan visszanyerte eszméletét a sokkból, míg végre újból megvilágosult. Elengedte áldozatát.
- Bocsánat, de ez már régi álmom volt.
- Élvezted legalább? - kérdezte Rob.
- Kifejezetten.
- Örülök. - villantott egy gúnyos vigyort.
- De visszatérve a tárgyra. - komolyodott meg Kate. - Mit kerestek itt?
- Ezen a témán csüngünk 10 perce! - rivallt Rob az írónőre, aki eddig még álmodni sem mert volna arról, hogy egy saját szereplője ordítja le egyszer a fejét.
- Jó. - adta meg magát Kate, kényszeredetten. - Ha nincs hasznotok, legalább segítsetek megírni a következő fejezetet.
- Az nem lenne csalás? - kérdezte Bess.
- Tudni, hogy mi lesz velünk a jövőben? Én kíváncsi vagyok rá. - mondta Rob.
Az írónő természetesen fel is nézett rájuk.
- Én annyira nem lennék ebben a biztos. - húzta el a száját. - Másrészről viszont eléggé...hmm...
- Mi?! - akadt ki a szőke. - Mi fog történni?
- Nem fogok spoilerezni az olvasóimnak! Amúgy is...sokkal jobb, ha nem tudjátok. - legyintett.
Szinte egyszerre sziszegett fel a másik kettő.
- Jó. Mit segítsek? - adta meg magát először Bess.
Az írónő szinte még el is érzékenyült nagylelkűsége láttán.
- Te tényleg segítesz neki?
- Van más választásod?
Erre már nem igazán tudott mit mondani, hisz ő sem igazán értette a kialakult helyzetet. Megadva magát ő is leült egy székre, és a laptop elé helyezkedett.
- Mi a teendőnk?
A mi kis írónőnk is végre elmosolyodott. Látszólag nagyon boldog.
- Hát, kéne egy kis ihlet a 35. fejezethez... - mondta, pötyögtetve a billentyűket.
- Legyen romantikus! - kiált fel a szőke.
- Igen, mint úgy általában minden fejezet az...
- De a halloween miatt legyen kissé misztikus. Mondjuk, egy kis rejtéllyel vagy csavarral a végén.
- Nahát, ennyire okos lenne az én kis nyuszim? - simogatta meg az arcát Rob.
Kate alig bírta magát türtőztetni, hogy ne kelljen ki magából újra és szállja meg a fangörcs.
- Szedd össze magad. - csapott rá a fiú arcára Bess. Határozottnak tűnt, mégis az arca teljesen mást mutatott.
- De én az akciós jelenetet kicsit későbbre terveztem. - derengett el a távolba Kate.
Erre a válaszra természetesen mindkettőjük felfigyelt.
- Milyen jelenet?
- Áh, semmi, hagyjuk. - legyezgetett az írónő, kissé piros arccal.
- Ne legyél már ilyen titokzatos!! - rivallt rá Bess.
- Minden írónak muszáj egyben kicsit titokzatosnak is lennie. Akkor nem lennének olvasóim.
Kissé furcsa kifogást talált, viszont ezzel legalább egyikőjük sem tudott vitatkozni. Így egy időre hagyták is a témát.
Persze a nagy unalom közepette, Bess tekintete okkal-ok nélkül is a félig kifaragott tökökre terelődött.
- Uuuh! Halloween-i tökök! - rikkantott fel.
Az írónő kissé meglepődve figyelte a furcsa reakciót.
- Ne, már megint kezdi... - fogta a fejét Rob.
- Nem tehetek róla, hogy nem volt normális gyerekkorom! - rivallt rá a szőke, kissé vörösen.
- Te lehetsz csak ilyen béna, hogy még nem faragtatok halloween-i tököt. - vigyorgott Rob.
Kate félrepillantott, hogy még véletlenül se nézzen egyikőjük szemébe se. Hisz pontosan jól tudja, hogy ő alkotta ezeket a karaktereket, ahogyan a múltjukat is ő alakította ki. Ami most épp nem jött ki jól...
- Kipróbálhatom? - nézett Bess az írónőnkre, felvillanyozva.
- Mi? Nem! - kapott észbe Kate. - Ezeket én faragom ki! Kérd meg Robot, hogy vegyen neked!
- De hát ő túlságosan fukar! - vitatkozott tovább.
- Hé! Én is itt vagyok. Érző lény... - szólt közbe Rob is, bár Bess figyelmen kívül hagyta a mondanivalóját.
- Most miért nem?! - lépett közelebb az írónőhöz.
- Mert egyedül akarom kifaragni! - vitatkozott, egy eléggé gyerekes témán. Amit igazából egyedül Rob vett észre.
- Ne legyél már ilyen! - rivallt rá, majd egy könnyed mozdulattal megrázta a vállát.
Kate hirtelen, mintha súlytalannak érezte volna a lábait összeesett. Hatalmába kerítette egy furcsa érzés, ami csak úgy a semmiből ugrott elő. A két személy fokozatosan összefolyt előtte, ahogyan minden egyéb más is. Amíg a sötétség el nem nyelte, és eszméletlenül nem feküdt újra a földön.
- M-Mit csináltál? - pánikolt be először Rob.
- Mit tudjam én! - ugrott le Bess is a földön fekvőhöz. - Még lélegzik. - állapította meg, megkönnyebbülve.
- Oké, újból megkérdezem. Mi a francot csináltál?! - faggatta tovább Rob.
- Nem tudom! Csak megráztam a vállát, és elaludt. - mondta a szőke tanácstalanul.
- Jó. De akkor most mit csináljunk?
A laptop újból villogni kezdett, mire ők is felfigyeltek. Összenéztek.
Mi történik?








Kate kissé kómásan, és eléggé fáradtan nyitotta ki szemeit. Nem értette, hogy mi történik vele, vagy egyáltalán mi történt vele.
- Hol vagyok? - kérdezte először, bár a válasz egyértelmű volt.
Az asztalon feküdt, a laptopja előtt könyökölve.
- Az egészet...csak...álmodtam volna? - dörzsölte meg szemeit, mikor már kezdett magához térni.
Nem érti. Határozottan nem érti a helyzetet. Hisz minden...túlságosan is valósághűnek tűnt, ahhoz hogy álom lehessen.
- Ch. Mit is képzeltem. - nevetett fel. - Hisz csodák nem léteznek. - vont vállat, ponyvát téve az elmúlt 20 percre.
Hisz a laptop kijelzője még mindig üresen villogott, várva, hogy azt az üres teret teleírja, és egy újabb fejezetet írhasson az éhes olvasóinak.
- De a tököket is ki kéne... - nézett a tökökre, de nem tudta folytatni a mondatot.
A két tök, amik ezek előtt teljesen üresen hevertek előtte, most varázslatos módon ki voltak faragva. Nem lettek művészi alkotások, viszont szép munkát végzett, aki csinálta.
- Mi?! Az nem lehet! Én nem... - kapkodta a fejét az írónő.
Ha eddig nem értette a helyzetet, most már végképp sem.
- Oda a halloween. És még mindig nem írtam meg a következő fejezetet. Mi jöhet még? - adta meg magát a sors akaratának.
Hirtelen felindulásból összecsukta a gépezetet, és felállt székhelyéről.
- Inkább...pihenek egy kicsit. Úgy tűnik eléggé fáradt lehetek, ha ilyen súlyos hallucinációim támadnak. - vakarta meg a tarkóját, majd bement a házba.



Talán a véletlen műve, lehet, hogy a sors akarata, de az írónő nem vette észre. Nemcsak Karácsonykor történnek csodák, és ezt most a Halloween szelleme meg is mutatta. Az egyik tök oldalába két aláírás volt belevésve. Mindkettő egyedi. Talán, nem is baj, ha Kate elfelejti, ami történt vele. Hisz nem ez lesz az utolsó csoda, amit még tartogat neki az élet.
Ami pedig az aláírást illeti:
"Emlékeztetőül, Bess és Rob"